Polcz Alain pszichológus sokat foglalkozott az ember rendhez, otthonhoz fűződő viszonyáról, s tapasztalatait Rend és rendetlenség c. könyvében foglalta össze. Bepillantás a könyvbe:
A lakásnál a rend formai része sokkal inkább érvényesül, mint a ruházkodás vagy a szekrények, fiókok esetében. Ez ugyanis szembetűnő, mindenki látja, aki belép, tehát itt igyekszünk formát adni, formát mutatni, még akkor is, ha egyébként nem volna fontos számunkra, ha önmagunkért nem tennénk meg. Természetesen, akinek nincs formaérzéke, az akárhogy igyekszik is, nem tud jó formát találni, de mivel igen sok a konvencionális berendezési forma, amit készen át lehet venni, ezért még nagyobb körültekintéssel szükséges ezt a kérdést vizsgálnunk.
A lakás beosztása
A lakás beosztását általában alaphelyzetként fogjuk fel. Nem olyan alaphelyzetként, amelyet az életlehetőségek kínálnak, hanem amelyet a lakók foglalnak el. Ez az állítás merésznek tűnik, hiszen a legtöbb ember lakásával kapcsolatban a lakás térbeli, előre megszabott beosztottságára, adottságaira panaszkodik, és állítja, hogy ez akadályozza a megfelelő, jó elhelyezkedést. Természetesen a lakást csak az tudja jól beosztani, aki tudja, hogy mit akar az életben, ismeri a képességeit, helyesen méri fel a körülményeket, valóra tudja váltani terveit és célkitűzéseit. A lakás beosztását mindig a legnagyobb figyelemmel kell kísérni. Az építész által lezárt tereket csak mint üres kereteket foghatjuk fel. A lakók panaszai és okfejtése rendszerint nem magyarázat, többnyire tünet, amit csak alapos megfontolással lehet értékelni. Amikor az ember jó úton van, és meg tudja valósítani önmagát és élettervét, akkora legrosszabb körülményekből jót is tud kicsiholni, amikor viszont zsákutcában van, rendszerint a körülményeit okolja, és mindig akadályozza valami abban, amit éppen tenni akar, vagy tennie kellene.
A típusberendezés
A múlt század huszas-harmincas éveiben a városi emberek átlaga úgy rendezkedett be, hogy ha volt egy szobája, akkor az hálószobának rendezte be, ha viszont már kettő volt, hálónak és ebédlőnek, ha három, háló-, ebédlőszalonnak vagy gyermekszobának. Mindig valamilyen cél érdekében helyezzük el és válogatjuk meg a bútorokat, kivéve, ha üres formákat követünk. Végeredményben persze az idegen vagy készen kapott formák követése is cél, akinek nincs saját célja, saját tartalma, vagy nem érdekli a lakás, mivel mást fontosabbnak tart, az átveszi a kész formákat. Mihelyt valakinek az élete a típusélet keretéből kilép, föléje emelkedik vagy alája süllyed, akkor a berendezésen is változtat, mivel a berendezési tárgyak hatásos eszközei a cselekvésnek, a mindennapi élet cselekvéseinek.
Eltérések életforma és lakásberendezés között
Előfordul, hogy nem követi a lakás az életformaváltozást, de ez mindig szakadást jelent az otthon és az életforma között. A szakadás az életforma és a lakás között tulajdonképpen rendellenes állapot. Hiszen azt jelenti: a lakás berendezése már nem felel meg az életformának, de valamilyen okból a tulajdonosa nem hozza összhangba a kettőt.
A „skízis” az életforma és a lakásberendezés között igen gyakori jelenség. Természetellenes, egészségtelen állapot. Képletesen leszűkíthetjük a problémát erre az alapjelenségre: ha a cselekvéshez nem a cselekvésnek megfelelő tárgyat használja valaki, akkor lép fel a skízis. Ez pedig a rend lényegének megbomlása. Hiszen a rend lényege, hogy a tárgyak értelmesen, jól szolgálják a cselekvést. Hogy mi okozza a skízist, azzal pillanatnyilag nem foglalkozunk, de az nyilvánvló, hogy a kettészakadottság állapota nem önmagától jön létre, lelki okai vannak, hiszen mint jelenség úgy áll elő, hogy valaki nem a körülményeinek megfelelően használja a lehetőségeit.
Egy sarkalatos kérdést vethetünk itt fel: mi történik a jelenség okával, ha magát a jelenséget változtatjuk meg tudatosan vagy célszerűen? Vagyis ha a skízist mint jelenséget megszüntetjük, hogyan hat ez a jelenség előidéző okára?
A lehetőségek felhasználása
Az egészséges, kiegyensúlyozott ember a bútorokat életrendjének megfelelően válogatja össze és helyezi el a lakásban. Életformája változtatásával, ha ez szükséges, a bútorait és cseréli vagy átcsoportosítja. Igen sokan azt válaszolják erre, hogy a bútorcsere nem oldható meg olyan egyszerűen. Valóban vannak emberek, akik egy életen át szenvednek az örökölt vagy részben szerzett, kényelmetlen és rosszul használható bútoroktól, de nem változtatnak, általuk legyűrhetetlennek vélt akadályok miatt.
Van megoldás?
Az emberek nagy többsége valamilyen formában szenved a saját vagy mások rendje miatt. Vajon van-e megoldás, lehet-e segíteni?
A korrekcióhoz sokszor maga az élet nyújt segítséget. Ilyen a környezet-, lakás- vagy partnerváltás, az életmód-, életcélváltozás, néha egyszerűen a lakás vagy szoba átrendezése, új berendezése.
Az átrendezés sok esetben érzelmileg motivált következmény, különösen, ha valamilyen veszteség (pl. válás, szakítás) miatt vált szükségessé. Ilyenkor a külső átrendezés segíti az új életforma kialakítását is.
Lakberendezőként ebben is segítséget tudunk nyújtani.
